Furcsa temetőkre bukkantak Ózd területén az 1950-es és 60-as években: az elhunytak hamvait embert mintázó urnákba helyezték. Ez a szokás sem korábban, sem a későbbi korokban nem fordult elő a vidéken. Mit tudunk arról a közösségről, amely ilyen módon adta meg a végtisztességet halottainak? A felfedezésük óta sok elmélet született az ember alakú urnákról, még a trójai leletekkel is összefüggésbe hozták őket. BAZ megye régészeti kincseit bemutató sorozatunk hatodik részét olvashatják.
A rézkor időszaka, mely i. e. 4400 és 2800 között tartott, igen figyelemre méltó része történelmünknek. Ekkor kezdik el az emberek használni az első fémeszközöket. Még csak a rezet ismerték, de elég nagy számban használták a Kárpát-medencében ahhoz, hogy a 19. század hazai tudósai (például a mádi kötődésű Pulszky Ferenc) az újkőkor és bronzkor közötti időszakra helyezve önálló régészeti korszakká nyilvánítsák a rézkort. Tőlünk nyugatra ez az éra – a rézeszközök jelenlétének hiányában – az újkőkorhoz tartozik.
Az ózd-centeri ember alakú (antropomorf) urnák a rézkor végének régészeti-anyagi kultúrájába, a badeni kultúrába sorolhatók. Ez az időszak nagyjából Ötzivel, a híres jégemberrel egy időben, i. e. 3600-2800 közé keltezhető. Az ekkor a Kárpát-medencében élők már bizonyítottan ismerték a tömör, négy kerékkel ellátott kocsit, az alkoholt és a gyapjas juhot, a tejből további feldolgozással tejtermékeket készítettek. A badeni kultúra, mint régészeti egység esetében bizonyosan nem beszélhetünk egy mai értelemben vett népről, inkább sok kis helyi közösségére kell gondolnunk, akik azonos stílusú agyagedényeket használtak.
Bár nem egy időszakról van szó, de akadtak olyan szakemberek, akik szerint az ózdi kerámiák Trója kora bronzkori ember alakú edényeivel is párhuzamba állíthatók, sőt akár 7000 éves észak-mezopotámiai leletekkel is rokonságot mutatnak. A hasonlóság azonban csak formai, hiszen ezek a kerámiák mind antropomorf jegyek mutatnak, vagyis emberi testet ábrázolnak.
Az urnák eltemetésének idején a Kárpát-medence lakossága az elhunytakat csontvázas, vagy hamvasztásos rítussal földelte el. Az ember alakú urnák azonban minden esetben hamvakat tartalmaztak. A test elégetésének szokása – mely a késői neolitikumban tűnik fel először – többféleképp értelmezhető. Feltehetően a halál és a temetés átmeneti rítus jellege miatt szó lehet a halott lelkének megtisztításáról, mielőtt elindul túlvilági útjára vagy a halott tűzben való újjászületéséről.
1958 áprilisában utat építettek Ózd és Bánréve között. Ennek munkálatai közben akadtak bele a Center nevű határrészben az 5000 éves temetőbe. Az akkor előkerült három antropomorf, ember alakú urna egy családi sírt alkotott. Kalicz Nándor ezeket a leleteket és még sok más kincset mindössze hat nap alatt mentette meg az utókornak. Önmagában véve ez is elismerésre méltó teljesítmény, hiszen a régészeti munka precíz dokumentációt igényel.
Az embert formázó urnák keresztmetszete lapos, de a szemek, az orr és a mellek kiemelkednek. Az embereket felemelt karral ábrázolják, mintha éppen valamilyen szertartást végeznének. Néhol a haj és a ruházat is érzékelhető. A fejen pártaszerű fejdísz látható egyes esetekben. A kidolgozott agyagedények sokszor a benne lévő nemét is elárulják. A hamvakat hátul, egy kis lyukon juttatták be az edényekbe.
1963-ban az ózdi múzeumbaráti kör tagja, Dobosy László még egy késő rézkori sírt talált ugyanazon a lelőhelyen, benne egy újabb urnával és egy csészével. Ez is az emberi testet utánozza, ezért korábbi társaihoz hasonlóan
A kelet-szlovákiai Méhiben (Včelnice) egyszerre őrzött a föld ilyen urnákat, illetve hasonló formájú, de tömör kis idolokat.
Több ember alakú urna esetében az arcábrázolás már hiányzik, csak az edény alakja és a karok jellegzetes formája alapján soroljuk ezeket az edényeket is a csoportba.
Három ilyen urna került elő az Ózdhoz tartozó Szentsimonban is. Ezek kisebbek és a nemeket sem jelzik.
Mára egyre több antropomorf rézkori urnát ismerünk. A Felvidéken például Sajógömör (Gemer) területén hat példányt találtak az ezredforduló táján.
Felvetődhet a kérdés, miért formálták ember alakúra az urnákat? Erről több elmélet is született. Már az újkőkor sok régészeti kultúrája készített női és férfi agyag szobrocskákat (idolokat) és arcos edényeket. Ember alakú urnákat, vagyis a halott hamvait tartalmazó edényeket viszont nem. Talán így akarták az anyaméhet megjeleníteni? Vagy ezeknek a kerámiáknak a létezése egy újabb bizonyíték a termékenységkultuszra? Lehet, hogy egy istenség stilizált képmásai, aki élet és halál uraként áldó karral fogadja az elhunytat a túlvilágon? Egy másik elmélet a halál és újjászületés szimbólumát látja bennük. Mivel urnák szája hiányzik, talán az örökre megnémult elhunytra így emlékeztek?
Valószínűleg sohasem derül ki az igazság. Bármi is volt a motivációjuk, a késő rézkorban az ózdi medence és szűkebb környezete lakóinak halottait egységes szertartás alapján temették el. Elhamvasztották, majd a maradványaikat egy lyukon át embert formázó urnákba helyezték.
(Az ember alakú ózd-centeri urnákról nemrégiben érdekes videót forgattak a Magyar Nemzeti Múzeumban.)
Szerző: SJ
Szerkesztő: Bethlen Tamás
(A sorozatban megjelenő további írásaink itt olvashatóak.)
Borsod-Abaúj-Zemplén megye csodás régészeti leletei
Mondhatnak és írhatnak bármit BAZ megyéről, az észak-keleti régió csodás tájai, szépséges vidékei, fantasztikus látnivalói utánozhatatlan élményeket kínálnak az ide érkező kíváncsi turistáknak. Aki csak egy kicsit is fogékony a történelem tanulságaira, elképesztő mennyiségű emléket talál a területen. Ezek nagy részét az itt élő régészek tárták fel és értékelték, elemezték, hogy a mai kor emberei megcsodálhassák azokat a helyi múzeumok és kiállítások vitrinjeiben. Sok idő eltelt és sok minden történt a Bársony János ügyvéd házának 1891-es alapozásakor előkerült szakócák felfedezése és az M30-as autópálya ásatásai között, szinte felsorolhatatlan leletet és értékes kincset ástak ki a föld alól a szakemberek. A Borsod24 sorozata a legszebb, legkülönlegesebb, legjelentősebb 10 tárgyat igyekszik bemutatni jelen sorozatában, reménykedve abban, hogy még inkább ráirányítja a helybéliek figyelmét arra tényre, mennyire szerencsések is vagyunk, hogy ezen a vidéken éljük mindennapjainkat.
